Feltették az i-re a pontot az MCC Feszt utolsó napján

A magyar külpolitika kihívásai

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Szalai Zoltánnal, az MCC főigazgatójával beszélgetett a MOL Nagyszínpadon. A fókuszban elsősorban a szomszédban zajló háború állt. Szijjártó úgy fogalmazott, az Unió sokat hivatkozik arra, hogy a körülmények nem elég jók, nem megfelelőek a békére. De mikor lesznek azok – tette fel a kérdést a külügyminiszter. Hiszen a körülmények csak romlani fognak, a halottak száma pedig napról-napra több lesz.

Szijjártó kiemelte, hogy az Európai Unió eddig ötmilliárd eurót fordított arra, hogy Ukrajnának fegyvereket küldjön, de mindaddig, amíg az OTP a háború nemzetközi szponzorainak listáján marad, elképzelhetetlen, hogy Magyarország bármihez hozzájáruljon.

A külügyminiszter állítsa alapján az Unió 50-70 milliárdot költött a háborúra, de minderről egy tételes elszámolást minimum vár Magyarország, hiszen enélkül nem lehet a költségekhez hozzájárulni.

Ugyanígy vagyunk a szankciókkal – mondta Szijjártó, mert először meg kell vizsgálni, mi volt a hatása az európai gazdaságokra, mekkora veszteség érte Európát, de ha ezt a kérdést Magyarország felveti, akkor azonnal azt mondják, hogy ez orosz propaganda.

Szalai Zoltán rákérdezett, hogy látja a külügyminiszter a NATO szerepét a háborúban, mire Szijjártó Péter úgy válaszolt: volt egy nagy kockázat a vilniusi NATO-csúcs előtt, hiszen, ha Ukrajnát felvették volna a NATO-ba, akkor a NATO belekeveredett volna a háborúba. Rendkívül fontos elkerülni a NATO-Oroszország konfliktust, mert ha ez megtörténik, az egyenlő a harmadik világháborúval. Ezért is volt fontos, hogy a vilniusi csúcson mindenki megőrizze a józan eszét.

A demokratikusság kérdése kapcsán a külügyminiszter úgy fogalmazott, Magyarországon demokrácia alatt azt értjük, hogy az emberek döntenek, mi pedig ezt tiszteletben tartjuk, míg a nyugati mainstream szerint az a demokrácia, hogy az emberek megszavazzák a liberális pártokat. A magyarok az elmúlt években világosan döntöttek.

Kereszttűz Hernádi Zsolttal

Egy órán keresztül záporoztak a kérdések a Nap-kelte egykori "Kereszttűz" c. műsorát felelevenítve az orosz-ukrán háborúról, az energiaválságról, a zöld átmenetről, a makrogazdaságról és a MOL gazdasági helyzetéről Hernádi Zsoltra, a MOL Csoport elnök-vezérigazgatójára. A labdákat Kacsoh Dániel, a Mandiner főszerkesztő-helyettese, Szabó Gyula, az Index újságírója és Orosz Márton, a Portfolio újságírója adogatták. A beszélgetés pedig nem volt híján parádés lecsapásoknak és visszavágásoknak sem.

Hernádi az energiaválság kapcsán kiemelte, hogy továbbra is fennáll az energiaellátási kockázat, ami a COVID után keletkezett, ugyanakkor az átállás a nem orosz típusú kőolajra – a különböző területről érkező kőolaj egyedi tulajdonságait figyelembe véve – nem csupán idő, de komoly beruházás igényekkel is jár. Az Oroszországgal kapcsolatos uniós szankciókat elhibázottnak tartja, véleménye szerint kristálytisztán látszik, hogy szankciókkal nem lehet az oroszokat térdre kényszeríteni. Megoldásnak a minszki egyezmény szigorúbb betartatását tartotta volna, mert noha megbocsáthatatlan az orosz támadás Ukrajna ellen, azonban az ukránok számos olyan intézkedést tettek, amelyekkel szintén megsértették az egyezményt.

A szemétszállítási koncesszió 35 éves elnyeréséről úgy nyilatkozott, bárki számára nyitva állt a lehetőség, hogy pályázzon, a MOL mégis egyedüli induló volt egy olyan üzletágban, mely jelenleg borzasztóan magas beruházási igénnyel bír, zéró megtérülés mellett. A 35 éves szerződés indokoltsága, hogy ez az az időtáv, ami biztosítani tudja a befektetések megtérülését, hiszen tőzsdei vállalatként nem titok, hogy a MOL profitot vár el az új üzletágától.

A makrogazdaság terén hangsúlyozta, hogy a legnagyobb magyar vállalatként elmondható, hogy ami jó a MOL-nak az jó a gazdaságnak is. Egy magyarországi központú vállalat pedig akkor tud erős lenni, ha a magyar kormány is az.

A Kárpát-medence új korszaka: kihívások és lehetőségek

A kerekasztal-beszélgetés során a résztvevők áttekintik a Kárpát-medence geopolitikai helyzetét, a térség országainak kapcsolatait és a határokon átnyúló együttműködéseket.

A beszélgetés fókuszában olyan kérdések állnak, mint például: Ki szervezi meg a Kárpát-medencét? Az egyes szereplőknek milyen feladataik vannak a térségben? Hogyan lehet megerősíteni a regionális identitást? Emellett az előadók megtárgyalhatják a politikai és gazdasági kihívásokat, valamint a stabilitás előmozdításának lehetőségeit a Kárpát-medencében.

Lánczi András filozófus, az MCC kuratóriumi tagja, a Corvinus Egyetem tanára szerint napjaink problémáinak megértéséhez ismernünk kell 1945 előtti, de Trianon utáni történelmünket. Magyarország bár fizikai értelemben veszitett akkor, intellektuális tekintetben azonban kivirágzott. Jelentős egyetemeink, intézeteink szorultak az új határainkon túlra, de a szellemi élet élénk tudott maradni. Számos gondolkodónk fogalmazta meg akkoriban a magyarságtudat jelentőségét, a miértéket és hogyanokat, és egyben mind egyetértettek: a magyarok kepesek voltak államot alapítani, fenntartani, igazgatni, van tehát állameszménk, otthonunk, ami nagyon fontos dolog.

Világi Oszkár. a SLOVNAFT Igazgatóságának elnöke és a vállalat vezérigazgatója elmondta, Közép-Európában sok ország van, így igazán nehéz ebben a régióban vállalkozást indítani. Sajnos nem teszünk eleget egységességéért, az együtt gondolkodásért, eltávolodtunk egymástól mind emberileg, mind gazdaságilag. Pedig megérné ebbe energiát fektetni, elvégre igen jelentős piacról van szó - tette hozzá.

Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter rámutatott, az elmúlt évszázadok tapasztalatai meghatározók, melyekhez újra és újra vissza nyúlunk. Nem mindegy, hogy egy államnak milyen hosszú múltra kell visszatekinteni, és igazán ritka, ha a hosszú történelem ellenére egy ország megőrzi nyelvét, kultúráját.

Böszörményi-Nagy Gergely, a Brain Bar jövőfesztivál alapítója, a MOME alapítványi elnöke felhívta rá a figyelmet, hogy az egyetemek jelentőségét a nemzetköziesedés mércéjével kell vizsgálni. A MOME számára fontos ugyanakkor, hogy regionális intézményekhez, Közép-Kelet-Európa egyetemeihez tudjon kapcsolódni. Amikor friss, innovatív ötleteket keresnek, elsőként a régió fiataljaihoz fordulnak: szerb, grúz, albán hallgatókhoz, akik sokszor mindem tekintetben felülmúlják nyugat-európai társaikat. 

Akkumulátorgyártás: áldás vagy átok?

Az akkumulátorgyártás iránt az utóbbi időben a magyar lakosság körében is jelentősen megnőtt az érdeklődés. A kérdés, hogy áldás vagy átok-e az akkumulátorgyártás hazánk számára. A válasz, hogy egyik sem. Ez egy lehetőség, azt viszont mi döntjük el, hogyan élünk vele – fejtette ki véleményét Litkei Máté, a Klímapolitikai Intézet (KPI) igazgatója az MCC Feszt MOL nagyszínpadán zajló kerekasztal-beszélgetésen.

Litkei Máté elmondta: az akkumulátorgyártást több szempontból meg lehet közelíteni: felvet környezetvédelmi kérdéseket, fontos az elektromobilitás szempontjából, illetve politikai vetülete is van a témának.

Schiffer András ügyvéd, az LMP frakcióvezetője a beszélgetés során kiemelte: az EU-s intézkedések veszélybe sodorják az egész gazdaságot, bezárják Magyarországot egy közepes fejlettségi szintre. Az akkumulátorgyártás kapcsán Kanász-Nagy Máté, az LMP frakcióvezető-helyettese a károsanyag-kibocsátás problematikájára, a környezetünkre, egészségünkre veszélyt jelenthető hulladékokra, azok kezelésének fontosságára hívta fel a figyelmet.

A háború és az éhínség után a környezet, annak védelme a harmadik legfontosabb preferencia a magyar lakosság körében – hangsúlyozta Kaderják Péter. A BME Zéró Karbon Központ vezetője, a Magyar Akkumulátor Szövetség ügyvezetője szerint a következő öt évben a globális akkumulátoripari fejlesztések meg fognak sokszorozódni, globális verseny folyik ezekért a beruházásokért – tette hozzá.

Út a hitelesség felé: Kihívások és lehetőségek az újságírók számára a 21. században

A szólásszabadság és a hitelesség az újságírás alapvető értékei, amelyek biztosítják, hogy a sajtó független és a nyilvánosság felé elszámoltatható maradjon. A függetlenség az az alapvető érték, amely az újságírást a demokratikus társadalomban nélkülözhetetlenné teszi, azonban a mai világban egyre nehezebb független maradni. Kálnoky Boris, az MCC Média Iskolájának vezetője, Michael Mosbacher, a Daily Telegraph segédszerkesztője, valamint Zeyad Moustafa, újságíró, író, a Dubaji Kormányzati Médiaház munkatársa ismertette az újságírásra és a médiapiacra leselkedő legújabb kihívásokat.

Az újságírásban nem létezik az abszolút objektivitás – hangsúlyozta Kálnoky Boris, majd hozzátette, hogy az újságíró saját elfogultságát is figyelembe kell venni. A szakember azt is megemlítette, hogy a média online térbe való lépésével háttérbe szorult a megbízhatóság, az elsődleges szempont a gyorsaság lett. Michael Mosbacher kiemelte, hogy az Egyesült Királyságban a nyomtatott sajtó sohasem volt pártatlan. Manapság a híreket szinte azonnal kell publikálni, ami nagyon sokszor a minőség rovására megy – jegyezte meg Zeyad Moustafa.

Emellett szóba került a közösségi média térnyerése is, amely alapjaiban változtatta meg a világot, így az újságírást is. A szakemberek egyetértettek abban, hogy nagy problémát jelent az is, hogy olyan nagy technológiai óriások szereztek részesedést a médiapiacon, amelyek alapvetően nem érdekeltek az igazi újságírásban.

Nincs realitása a huxitnak - vita a jogállamisági mechanizmusról

A magyar kormány és az Európai Bizottság között zajló vita elsősorban nem jogállamisági kérdésekről szól, hanem politikai érdekek által generált helyzet – hangzott el az MCC Feszt MBH Bank színpadon, ahol Bóka János leendő európai uniós ügyekért felelős miniszter és Szent-Iványi István korábbi nagykövet vitázott a jogállamisági mechanizmus kapcsán. 

Bóka János szerint az Európai Bizottságnak és az Európai Parlamentnek, egyes nettó befizető tagállamoknak, valamint a magyarországi ellenzéknek komoly politikai érdeke fűződik ahhoz, hogy továbbra se kapjuk meg az uniós források jelentős részét. Szent-Iványi István ennek kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar kormány ebben az esetben is úgy tesz, mintha neki egyáltalán nem lenne felelőssége a kialakult helyzetért, ellenben mindenki más hibás. A volt nagykövet úgy véli, hogy először magunkba kellene nézni. „Az uniós pénzekhez hozzá lehet férni, a megoldás a magyar Parlament kezében van” - fogalmazott Szent-Iványi István. Bóka János a jelenlegi helyzet szemléltetésére az agárversenyeket hozta fel, ahol az agarak akármit is csinálnak, előbb-utóbb rá kell jönniük, hogy soha nem fogják utolérni az előttük húzott műnyulat, mert maga a rendszer így van kialakítva.  

A volt nagykövet arra is felhívta a figyelmet, hogy az érzékenységnek is szerepe lehet abban, hogy nem sikerült még megoldást találni a jogállamisági vita lezárására. Bóka János szerint viszont az nem szerencsés, ha emocionális tényezők is szerepet kapnak az eljárásokban, amelynek kapcsán a magyar kormány minden felvetést igyekezett megvalósítani, ami nem ellentétes a nemzeti érdekekkel. 

A leendő miniszter szerint akkor van esély a jelenlegi konfliktushelyzetből való kikerülésre, ha a kormány folytatja a tárgyalásokat az Európai Bizottsággal, ugyanakkor várhatóan nem egy konszenzusos, hanem egy politikai küzdelem által létrejött megállapodás fog pontot tenni az ügy végére. A vita során felvetődött a huxit kérdése is, amit egyikük sem tart reális megoldásnak.

Migráció - A kulturális vonatkozás

Calum TM. Nicholson, Ralph Schoellhammer és Charlie Peters izgalmas vitában fejtették ki véleményüket a migrációval, valamint annak lehetséges kezelésével kapcsolatban.

Kovács Blanka, a Migrációkutató Intézet munkatársa azzal a kérdéssel indította a panelt, vajon kinek a feladata lenne a migráció kezelése az Unióé, vagy pedig a tagállamoké, melyre teljesen világos választ talán nehéz is adni.

Ralph Schoellhammer szerint nincs egyetértés abban, mi is a valódi probléma, hiszen nem azonosítható be egyértelműen, hogy a migráció politikai, gazdasági vagy morális probléma, esetleg ezek egyvelege.

Erre csatlakozva Dr. Calum TM. Nicholson kifejtette, a teljes képet kell nézni, mert ha a migrációt önmagában próbáljuk megérteni, nem jutunk semmire. A Cambridge Egyetem oktatója szerint túl sokat foglalkozunk a tünetekkel, amit összekeverünk a lényeggel.

Schoellhammer azzal érvelt, a migrációt sokan azért tartják szükségesnek, hogy a jóléti állam fenntartható lehessen. Ugyanakkor nem lehet általánosítani ha a bevándorlókkal kapcsolatos problémákról van szó, leginkább bizonyos térségből érkezők, akik nem, vagy csak nehezen tudnak beilleszkedni a társadalomba. Érdekességnek tartotta továbbá, hogy bizonyos esetekben olyan harmadik generációs bevándorlók sem tudnak asszimilálódni, akik egyébként a nyelvet már tökéletesen beszélik.

Emellett szóba került a párhuzamos társadalmak jelensége is, amelyet nem érdemes támogatni, hiszen ahol a bevándorlók kisebb arányban képviselik magukat, ott sokkal nagyobb eséllyel tudnak beilleszkedni, amire rá is vannak kényszerítve.

Az egymás melletti békés együttélés témájában javaslatként hangzott el, hogy a társadalom bizonyos, egymástól különböző részeinek találkozniuk kellene egymással, hogy megismerjék egymást, és megszabadulhassanak az előítéleteiktől. 

A város újragondolása - Az urbanizmus különböző megközelítései 

Összeegyeztethető-e a fenntarthatóság a kulturális örökségvédelemmel a várostervezésben? Melyek a fő trendek az urbanisztikában? Mit jelent az intelligens várostervezés, az ellenállóképesség, vagy a méltányosság? Miért fontosak ezek az élhető városi életterek kialakításához?

Az elismert nemzetközi építészekből álló panelbeszélgetés résztvevői többek közt ezeket a kérdésekről beszélgettek.

A beszélgetés résztvevői - Erik Bootsma, amerikai építész, egyházi építész, várostervező, Dr. Rebeka Vital, a Shenkar School of Design vezető oktatója, akinek szakterülete a világítástechnika és a kulturális örökség, Stephen Mouzon - építész, urbanista, szerző/blogger, a Mouzon Design alapítója, fenntarthatósági projektek szakértője - Stephen Sholl, az MCC Építészet Műhely vendégoktatójának moderálásával járták körbe, miként lehet az urbanisztika területén látszólag ellentmondó elvárásoknak, az egyéni kreativitás kibontakoztatásával megfelelni. 

A kérdésre, mi tesz egy várost jó várossá, Mouzon úgy válaszolt, az, hogy az emberek jól, vagy rosszul érzik magukat benne. A szépség helyett a szerethetőségre helyezte a hangsúlyt. Rebeka Vital megemlítette a várostervezés alkalmazkodóképességét, Bootsma pedig kiemelte a költséghatékonyságot. A város közösségformáló vagy elidegenítő is lehet, és ez nagymértékben a tervezés minőségén múlik.